Hi Readers!
Nagyon meglepett, de egyben iszonyatosan hálás is vagyok a három olvasónak. Jó érzés volt látni, hogy már a prológus ilyen sikeres volt. Köszöntöm a három olvasót: Nóriit, Havaj Lillust és Bridgit Dawson-t!
P.S.: A történetet nem én írtam, egy azonos nevű fanfictiont fordítok le!
Love all my readers,
Hannah
Nem fogsz drogozni többet!
Nem fogsz lopni többet!
Nem fogsz többet cigizni!
Tisztelni fogod a másikat és udvariasan fogsz viselkedni!
Csak szemtelen leszel és semmi durvább!
Végigfuttattam a szemem a kiemelt szavakon, a lapot még a menedzser dobta oda nekem. Tényleg azt hiszik, hogy ezt mind be fogom tartani? Én a magam ura vagyok. Olyannak kell elfogadniuk, amilyennek.
- Harry ez a te érdekedben van. A bandára hatalmas figyelmet fordítottak az emberek, mégpedig miattad. Azt a szemtelen Harry-t szeretik akit az X-Factorban láttak és megismertek. Tudom, hogy mostanában teljesen megváltoztál és hát... ezzé lettél. - mért végig tetőtől talpig Simon, majd összevonta a szemöldökét. Én ezt egy önelégült mosollyal nyugtáztam. - De nekünk szükségünk van a régi Harry-re.
- A régi Harry elment öregem... - suttogtam drámaian, közben hátradőltem a széken és szokás szerint összekulcsoltam a kezem a tarkómon. - Szóval azt javasolom, hogy verd ki a fejedből azt az ötletet, miszerint megpróbálod megkeresni. - kacagtam fel, erre Simon elejtette a kezében tartott ceruzáját, a koppanás hangja pedig elégedett mosolyra késztetett.
- Harold Edward Styles ne oktass ki engem! - Simon gyakorlatilag morgott, mialatt én a szemeimet forgattam. Ennek az embernek egy sörre van szüksége.
- Nyugi, Si nagybácsi csak vicceltem. - a lábaimat az előttem álló asztalra helyeztem.
- EZ NEM VICCES HARRY. EZ EGY KOMOLY BAJ, AMIT EGY BANDAKÉNT EGYÜTT KELL MEGVITATNUNK. - ordította Liam, miközben a többi három bólogatással fejezte ki egyetértését.
- Ó, mindenestreee. - fújtattam és közben Simon nagybácsit figyeltem.
-Úgysem tudsz kirúgni a One Direction-ből. - vigyorogtam és a szokásos vörös feje világos lilává változott, tisztára úgy nézett ki, mintha bármelyik percben felrobbanhatott volna.
- VÉGE! ELEGEM VAN! - hallottam egy hangos csattanást az asztalon mire egy kicsit felugrottam a székről, de aztán rögtön visszaültem. Simonra pillantottam, ő a kezét dörzsölte, de egy percre sem vette le rólam közben a tekintetét.
- MR. STYLES VAGY MEGVÁLTOZTATOD A VISELKEDÉSEDET VAGY ERŐSZAKKAL EL LESZEL TÁVOLÍTVA A ONE DIRECTION-BÓL. EZZEL EGYÜTT MÉSZ A BÖRTÖNBE IS DROG FOGYASZTÁSA ÉS BIRTOKLÁSA MIATT. MI MEGPRÓBÁLTUNK KIHÚZNI TÉGED A CSÁVÁBÓL DE TE CSAK EGYRE MÉLYEBBRE SÜLLYEDTÉL. - Simon szó szerint tombolt, és annyira üvöltözött, hogy a kezével az asztalon lévő kávéscsészét is lesodorta, ami hangos csörömpöléssel apró darabokra törött szét. Mindezt kerekre tágult szemekkel néztem végig.
Nem teheti ezt velem. One Direction minden amim van!
- Nem fogod megtenni. - legyintettem, kezeimet ökölbe szorítva. A félelem egy szikrája viszont megcsillant a szememben, hogy ki leszek csapva a bandából, ezáltal elveszítek mindent.
- Ó, de megcsinálom Mr.Styles. Egy éved van, hogy megmutasd nekem, képes vagy teljesen megváltozni ebből- ebből a ROSSZ FIÚ imidzsből egy jobb emberré. - csattant fel Simon, a hangszínétől pedig összerezzentem. Félénken bólintottam egyet ő erre diadalittasan vigyorgott. - A megbeszélésnek vége.
Székek nyikorgása, az emberek felálltak betöltve ezzel a szobát, de én nem voltam képes elmozdulni a helyemről. Marha nagy szükségem van most egy cigire.
- Jól vagy haver? - összerezzentem, ahogy meghallottam Louis hangját mögülem, éreztem ahogy megütögeti a hátam és egy határozott mozdulattal elkezd az ajtó felé terelni.
- Jobban leszek, miután elszívtam egy szálat. - válaszoltam gúnyosan, miközben lesöpörtem a kezét a vállamról.
- Nem túl jó ötlet Haz. - sóhajtott Niall, így feltekintettem rá.
- És mi a fenéért nem?! - emeltem fel a hangom, mire védekezően felemelte mindkét kezét és elkezdett hátrálni.
- Hú, ezek Simon utasításai, emlékszel?
- Igen, mintha törődnék is azzal amit mond. Ő nem a főnököm. - ebben a pillanatban értünk ki a sikátorba, mire rögtön meggyújtottam egy cigit és az ajkamhoz emeltem. - Plusz ti vagytok a legjobb haverjaim. Nem köpnétek be, vagy mégis? - néztem mindegyikőjükre, hallottam ahogy nyelnek egy nagyot.
- Persze hogy nem Harry. Ez minket is ugyanúgy érint. - mondta Liam, de láttam, hogy előbb egymásra néznek mielőtt rám tekintettek volna.
A rövid szünetet Zayn törte meg és az ő korgó gyomra. Természetesen Niall vette észre először és gyakorlatilag kiáltotta.
- NANDO'S!
A fiúk erre egyszerre nyögtek fel és elkezdtek gondolkozni, hogy mit is egyenek. Ezen a héten minden nap elmentünk a Nando's-ba kajálni, de őszintén megvallva nem nagyon bánom. Igazából ma még nem is ettünk ott.
- Most a Nando's-ba megyünk. - állapítottam meg, mire belepöcköltem a cigimet egy öreg kukába, és zsebre vágtam a kezem, ahogy elsétáltam mellette. Velük vagy nélkülük én megyek.
- Ó, VÁRJ MEG! - kiáltotta Niall, erre már a többi is felfigyelt és szinte rohantak, hogy utolérjenek. Elmosolyodtam, mert ráeszméltem, hogy a fiúkat a markomban tartom.
Amikor megérkeztünk a Nando's-ba néhány lány odajött hozzánk abból a célból, hogy autogramot kérjenek tőlünk. Kötelességből "boldogan" aláírtam a lapjaikat. Magamra erőltettem egy mű mosolyt és képzeletben a szemeimet forgattam.
- Hogy vagytok lányok? - kérdezte őket Zayn, mire mind elkezdtek sikítani. Úgy éreztem képes lennék levetni magam a legközelebbi szikláról, de ehelyett csak még jobban vigyorogtam.
- JÓL VAGYUNK! Ó, ISTENEM ANNYIRA SZERETLEK TITEKET FIÚK! SRÁCOK, TI VAGYTOK AZ ÉLETEM! - sikította az egyik lány, hallottam, hogy Louis idegesen kuncog. Bármelyik pillanatban képes lettem volna megcsapni az egyiket, ezt Louis is nagyon jól tudta, mert érezte ezt a halálos szorításomból a vállán.
- Hát, jobb, ha mi most megyünk. Sziasztok lányok! - Zayn összegyűjtötte a Twitter neveiket, majd a Nando's ajtajához vezetett minket.
A Nando's ma tele volt: az emberek falatoztak és beszélgettek, úgy, hogy közben nem nagyon foglalkoztak azzal, mi zajlik körülöttük. Gúnyosan a szememet forgattam, szórakoztatott a boldogságuk.
- Csodálom, hogy egyik sem vette észre. Rohadtul törődsz velük. - röhögött Niall, amíg arra vártunk, hogy felszabaduljon egy asztal.
- Fogd már be egyszer Niall. Egyáltalán nem érdekel. - mondtam neki vidáman, bár a hanglejtésemben tisztán lehetett érezni a szarkazmust, mire oldalra fordította a fejét és vállat vont.
- Ó, fiúk, megint ti vagytok.
Megfordultunk és szembe találtuk magunkat Anna-val , aki szokás szerint mogorván nézett engem.
- Örülök, hogy látlak Anna. - bosszúsan intettem egyet neki, amikor megpillantottam a magas lányt. Néhány inch-csel magasabb volt nálam, de ez semmilyen előnyt nem adott neki, mióta rá se bagózok.
- Harry. Kövessetek. - intett a mutató ujjával, hogy kövessük. Mindannyian gyorsan megindultunk az irányába. Igazából Niall rángatott magával minket, azt hiszem jobban lázba hozta a pincérnő, mint a kaja. Egy hátsó asztalhoz vezetett minket, majd mutatta, hogy üljünk le. Odaadta az étlapot, végül elment.
- Ms. Faith! - kiáltotta egy ismerős hang, Anna irányába Mrs. Grace közeledett, aki fiatal házas nő létére olyan volt, mint egy boszorkány. Talán azért, mert az is.
Minden pincérnő olyan furán viselkedik velünk. Például Anna Faith, akivel elmentem randizni, és még mindig irtó dühös rám, amit, hogy felálltam és faképnél hagytam az első randin. Mi? Miért akartam volna, hogy vele lássanak?!
Szép szőke haja van, és gyönyörű kék szemei, de borzasztóan ronda arca, meg egy rossz attitűdje, ami vele jár.
Mrs. Grace a húszas évei végén jár, házas, gyereke nincs, és valami olasz hapsihoz ment férjhez. Egyszer flörtöltem vele, és azóta nagyon idegesítőnek talál.
A többi lány aki itt dolgozik más történeteket is hallott rólam, amiket a tapasztaltabbak az újak védelmének érdekében meséltek nekik, de nekem is védelmemre szóljon, hogy én velük ellentétben csak élem az életem. Kerültek minket, csak a kötelességüket teljesítették, amikor nem vagyok ott. Tudod mit, lesz@rom őket. Nem érdekel, hogy mit csinálnak amikor ott vagyok, és amikor nem. Nem méltányolják a jelenlétemet, hát én sem méltányolom az övéket.
A férfi pincérek mindig az étterem másik végében tevékenykednek, ahol a női nem képviselői szoktak ülni. Természetesen ők soha nem beszélnek velünk. Talán csak Louis-sal...
- Igen Mrs. Garce? - kérdezte Anna, Mrs, Grace ránk pillantott, majd megállapodott a tekintette rajtam és összeráncolta a szemöldökét, végül újra Anna-ra nézett, aki még mindig a válaszát várta.
- Az új pincérnő megérkezett. Melletted fog dolgozni, tehát megtudod mutatni neki mi a feladata, és egyben te leszel a mentora is. - mosolygott Mrs. Grace, erre Anna szemei tágra nyíltak, a szája is mosolyra húzódott, mikor meghallotta Mrs. Grace szavait.
- Ez nagyszerű! Hátul van?
- Igen, kedvesem megtennéd, hogy körbevezeted és egyenesen munkába is állítod? Van tapasztalata, ahol előzőleg lakott ott is egy Nando's-ban dolgozott, szóval szerintem nagyon hamar igazodni fog az új munkájához. - mondta Mrs. Grace mielőtt elvette Anna jegyzettömbjét és tollát, majd a konyha felé irányította. - Átveszem a feladatod.
Anna elindult a konyha irányába, ahol ez az új pincérnő várakozott. Felnyögtem és gondolatban elképzeltem egy új, még k*rvásabb pincérnőt, aki itt fog dolgozni. Nincs elég pincérnőjük amúgy is?
- Szeretnék találkozni vele! - kuncogott Louis, mire Mrs. Grace melegen elmosolyodott. Természetesen ő a kedvenc.
Kinéztem az ablakon és sóhajtottam, csak haza akartam menni, elszívni egy cigit, inni egy üveg Colát, aztán lefeküdni aludni. De figyelembe véve a helyzetemet most itt voltam, muszáj várnom.
- Ok, mit kértek fiúk? A szokásosat? - kérdezte Mrs. Grace, mire mind megvontuk a vállunkat és egyszerre bólintottunk. Játékosan a szemét forgatta, majd ezt kiáltotta a szakácsnak:
- A SRÁCOKNAK A SZOKÁSOS LESZ!
A szakács nevetett, majd ezt kiáltotta:
- MINDENBŐL EGYET AZ ÉTLAPRÓL A 13-AS ASZTALNAK!
Ez a mi asztalunk.
- Majd visszajövök az italotokkal és amit még szeretnétek. - mondta Mrs. Grace, mielőtt elment.
-Azon gondolkodok, hogy fog kinézni az új pincérnő. - mosolygott Niall izgatottan, miközben beszippantotta a frissen sült csirke illatát, ami más asztalokról jött.
- Valószínűleg egy hülye p*csa, mint a többi pincérnő ebben az átkozott étteremben. - kuncogtam elég hangosan, miközben a tekintetemmel Addie-t és Amelia-t kerestem, az iker pincérnőket, akikkel azonos időben randiztam. Az egyetlen pincérnő, akit tolerálok az Mrs. Grace, mert ő nem annyira k*rvás, mint a többi és Acacia a fiatalabb, aranyos unokatestvérem, akikt egy cseppet sem izgat a hírnevem és a popsztár életem.
- Uh, i-itt vannak az italaitok.
Egy lány körülbelül annyi idős, mint én közeledett felénk egy tálca sörrel a kezében. Ő olyan...más volt. Édes, ártatlan mosoly játszott az ajkain, a bal orcáján pici gödröcske ült. Annak ellenére, hogy annyi idős volt mint én, nagyon alacsony termetű volt, így legalább négy évvel fiatalabbnak nézett ki a koránál. Nagyon pici volt, de a keblei elég nagyok voltak, akkorák, hogy egy pasi meg tudott volna halni érte. Nem volt csontsovány, viszont nem volt kövér sem. Szép pirospozsgás arca volt, ami igazából mutatta, hogy a lány egészséges. Ellentétben a többi pincérnővel, a haja bíborvörös színben pompázott, ami fényben vörösnek tűnt, de még mindig lehetett látni a bíboros csillogását. A haja lágy hullámokban omlott a vállára, és csak félig fogta össze.
A szemei méz-barnák voltak, amelyet a többi pincérnővel ellentétben nem keretezett egy tonnányi szemfesték, plusz sokkal kedvesebbnek és melegebbnek hatottak, mint Anna jeges kék szemei.
- Te vagy az új pincérnő? - kérdezte Liam udvariasan, közben kinyújtotta a lány felé a jobb kezét. - Egyébként Liam Payne vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek ... - Liam megvárta a lány válaszát, mire az új pincérnő gyorsan kinyújtotta és megrázta a fiú kezét, bal kezében a tálcát egyensúlyozta.
- Ó, én Aria vagyok. Aria Hope. Örülök, hogy találkoztunk, Liam. - mosolygott udvarisan, mielőtt elhúzta volna a kezét, és a tálcáról elénk helyezte a söröket.
- Én Niall vagyok! Kösz a sört! - vigyorgott, gyorsan kortyolt egyet a sörből, majd böfögött, amivel a lányt kuncogásra késztette. Én összevontam a szemöldököm és keresztbe fontam a karjaim a mellkasom előtt.
- Én Louis vagyok, de te hívj csak nyugodtan Louis-nak. - kacsintott a fiú játékosan, erre a lány felvonta az egyik szemöldökét, de mosolygott, miközben kezet ráztak és ezt mondta:
- Az én nevem Aria, de te csak hívj nyugodtan Hope-nak, nem nagyon tudok rímekben fogalmazni, de ez a szó a kábítószerre rímel ( az angol "dope" szóból). - kacsitott vissza, mire Louis álla leesett a sokktól.
- Ó, Istenem, légy a feleségem.
Aria a szemét forgatta és odalökte a fiúnak az általa rendelt sört.
- Fenékig, Lou. - mondta a lány, mire a fiú vállat vont és buzgón inni kezdte.
- Egyébként én Zayn vagyok! - vágott a beszélgetés közepébe Zayn, majd kezet ráztak. - Zayn Malik. - egészítette ki, végül elvigyorodott és bólintott.
- Feltételezem te már tudod a nevem, tekintve a haverjaidat az asztalnál. - intett Aria a három másik srác felé, akik már kezdtek becsípni, mivel sugdolóztak és nevetgéltek, miközben engem figyeltek. Furcsán néztem rájuk, mielőtt elkezdtem mereven kifelé bámulni az ablakon.
- És te? - rántott ki Aria a révületemből, majd kérdőn rám nézett. A tekintetem mélyen belefúrtam a szemébe, majd felé fordultam. Nem tudom miért, de a torkom hirtelen kiszáradt és szükségem volt egy sörre. Kinyúltam és elvettem az enyém, jól meghúzva a korsót.
- Az én nevem Harry.
Gondolatban tökön rúgtam magam, mert ráeszméltem, hogy a mondat alatt a sör végig csöpögött az államról. Nem nyeltem le a kortyot mielőtt megszólaltam volna, vagy lenyeltem?
- Örülök a találkozásnak, Harry. Rengeteget hallottam már rólad. - tetőtől talpig végigmért, mielőtt elmosolyodott, aztán adott egy zsebkendőt.
- Ha bármire szükségetek van, csak sikítsatok! - kiáltotta, és visszafutott a konyhába.
Egy pillanatig csend támadt, mindannyian csendben iszogattuk a sörünket. Amikor Niall befejezte az övét, visszarakta az asztalra, és kinyújtózott.
- Tehát az új pincérnő Aria Hope. Vélemények? - kérdezte tőlünk, mire mind abba hagytuk a kortyolgatást és ránéztünk. Az üveg még mindig az ajkaim között volt, ezért csak vállat vontam.
- Hát, szerintem aranyos. Olyan aranyos, mint egy kiskutya. - mosolygott Liam, erre a szemeimet forgattam.
- Liam, szerinted minden olyan aranyos, mint egy kiskutya. - összevonta a szemöldökét és figyelmen kívül hagyta a kommentem.
- Hát, én azt hiszem ő a lelkitársam. - állapította meg Louis, mire mind elkezdtünk nevetni. Mindenkiről ezt mondja, szó szerint mindenkiről, mindegy, hogy férfi vagy nő, aki valami olyat tesz, ami neki bejön.
- Nagyon csinos. - jegyezte meg Zayn, Niall pedig egyet értett vele.
- Haz, te mit gondolsz? - minden tekintett rám szegeződött, ahogy felém fordultak és a válaszomra vártak.
- Ő... aranyos. - vontam vállat, a poharat viszont alig emeltem el a számtól, mikor beszéltem.
A fiúk szinte sokkosan és hitetlenkedve meredtek maguk elé, nem teljesen erre a válszra számítottak, de végül csak elmosolyodtak.
- Cool. - mondta Louis halkan suttogva, ezzel a fiúk mind csendesen egyetértettek.
- Jól vagy? - kérdezte alig hallhatóan Niall, mire zavartan néztem rá.
- Mi sz@r van? Hát persze. - csattantam fel, Niall pedig egyszerűen csak megvonta a vállát.
- Hát nem igazán kedveltél itt egyetlen pincérnőt sem... én csak azt hittem nem szereted ezt az újat sem. Egyáltalán nem. - ráncolta a homlokát Niall, mire én gúnyosan elnevettem magam.
- Nem állítottam, hogy kedvelem. Csak azt mondtam, hogy aranyos. Belül nem olyan szemét, mint Anna, Mrs. Grace és a többi k*rv@. - mondtam neki, ő csak egy nagyot sóhajtott.
- Addig ameddig meg nem ismer téged jobban. - motyogta Niall, hitetlenkedve néztem rá, és erőteljesen megemeltem a gallérjánál fogva.
- Mit mondtál Horan?! - kérdeztem szótagolva, ő félve nézett rám. - S-semmit. Én n-nem mondtam s-semmit sem. - dadogta, ez mosolyra késztetett. Tetszett, hogy sikerült egy kis félelemnek költöznie az ártatlan kis gondolatai közé.
- Jó. - dobtam vissza a helyére, pont abban a pillanatban, mikor Aria és Anna közeledett felénk több tálca étellel.
- Jó étvágyat fiúk. - mosolygott Aria udvariasan, és egy kósza vörös hajszálat a füle mögé tűrt. Anna csak megvető tekintettel méregetett minket, és elhelyezte a tálcákat az asztalon. Követtem a tekintettelmmel, de nem foglalkozott velem, végig csakis a kajára koncentrált. Beismerem nagyon éhes voltam, és inkább ettem volna egy gyorsétteremben egy szelet pizzát, minthogy így szolgálják fel nekünk.
- Remélem megfulladsz tőle. - motyogta Anna az orra alatt, majd Ariát is magával húzva, elmentek az asztaltól.
Mire visszafordultam a fiúkhoz, észrevettem, hogy már szinte az összes ételt felfalták, úgy zabáltak, mint a malacok, főleg Niall, aki már majdnem végzett.
- Disznók. - motyogtam, mielőtt betoltam a számba egy csirkeszárnyat és dühösen rágtam, amíg már csak egy csont maradt belőle.
Egy óra elteltével mindannyian végeztünk, Liam jelentkezett, hogy rendezi a számlát, amíg én a mosdóba mentem, hogy elvégezzem a kisdolgomat.
Megdörzsöltem a most már hervatag szemhéjamat, nyugodtan besétáltam a férfi mosdóba, majd kizipzáraztam a nadrágomat a procedúra előtt.
- Ó, hát megint te. - az ismerős hang teljesen betöltötte a fülemet és sietve fordultam meg, hogy üres tekintettel ránézzek.
- Um, ez nem a férfi mosdó? - kérdeztem félénken, mire bólintott és a kezével, melyben a felmosó rongyot tartotta, a másik kezében tartott felmosóvödörre mutatott.
- Igen, most én vagyok a mosdó ügyeletes. - sóhajtotta, majd lerakta a vödröt a kezéből a padlóra és elkezdett felmosni.
- Hát, megkérhetlek arra, hogy egy kicsit kint várakozz, mert épp a közepén tartok valaminek. - mondtam bosszúsan, utáltam a könnyed hangját, ahogy hozzám beszélt, én csak pisilni szerettem volna és elmenni innen.
- Az, hogy durván viselkedsz nem vezet semmi jóra. - mondta, majd a felmosó rongyot a fallal szemben helyezte el, felém fordult, és összekulcsolta a kezeit a mellkasán. - Úgy hiszem megérdemlek egy bocsánatkérést.
Most tényleg komolyan beszél? Én kérjek elnézést tőle?
- Nézd nekem tényleg nagyon kell pisilnem most, úgyhogy tégy meg nekem egy szívességet és húzz ki innen a p*csába. - válaszoltam dühösen, és megpróbáltam lassan kitolni az ajtón. Meglepetésemre sokkal erősebb volt, mint ahogy gondoltam és stabilan állt a földön.
- A bocsánatkérésére várok Mr. Styles. - mosolygott, mire egy aprót dobbantott a lábával, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját, ezzel pedig egyre dühösebbé tett engem.
KI A ROHADT FENÉNEK GONDOLJA MAGÁT?! Senki sem viselkedhet így Harry Styles-szal.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak! Olyan durva leszek, amilyen csak akarok. - erre ő csak sóhajtott és a körmeit forszírozta várakozóan.
- Várok... - mondta csengő hangon, közben a testsúlyát áthelyezte egyik lábáról a másikra, miközben a szempilláit rebegtette. A szememet forgattam a viselkedésére, közben azon gondolkodtam, hogy természetesen ennyre idegesítő vagy csak most játssza az agyát.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Plusz ha most nem bánod elvégzem a dolgom, akkor is, ha itt fogsz állni. - mormogtam, majd megfordultam és elkezdtem lehúzni a cipzáromat.
- Ok, csinálhatok HD fotókat a blogomra? Szerintem a Directionerek imádni fogják. - vigyorgott, a telefonját pedig elkezdte elővenni.
Nagyra nyíltak a szemeim, és abban a pillanatban felhúztam a cipzárt.
- Nem tennéd meg. - válaszoltam, mire megnyomta a felvétel gombot.
- Elment. - vigyorgott, én csak kifejezéstelenül bámultam rá. Wow, komolyan gondolt.
- Hogyha bocsánatot kérek, akkor elmész? - kérdeztem tőle dühösen, elvettem tőle a telefonját, amit a farmerja farzsebébe dugtam.
- Igen. - bólogatott, erre csak sóhajtottam egyet.
- B@szottulsajnálomhogycsúnyánviselkedtemveleddemostmártakarodj. Most TŰNJ EL. - mormogtam fagyosan, erre gyengéden elkezdtem kifelé tolni az ajtó felé.
- Na, huh! Addig nem, amíg nem mondod kedvesebben.
Messze eltartotta a fejét tőlem, nekem pedig olyan érzésem támadt, hogy ha ezt még tovább folytatja akkor esküszöm, kiütöm. De én egy erkölcsös ember vagyok és fizikailag bántalmazni a hölgyeket nem az én formám.
- Sajnálom. - mondtam neki teljesen érzelemmentesen.
- Nem! - kiáltotta megint, és a karjait keresztbe fonta a mellén.
Ez folytatódott még pár percig, míg ki nem fogytam az ötletekből, ami azzal ért véget, hogy azt mondtam neki, hogy sz@r, ÁLLJ LE, és néhány random állat hangot utánoztam. Az első párat még mulatságosnak találtam, de végül már meguntam és az igazi érzéseimet mondtam ki.
- Nézd Aria, nagyon, nagyon sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled. - válaszoltam neki őszintén, a kezeimet a vállára tettem. - Most megkérhetlek rá, hogy légyszíves fáradj ki, mert már kiszeretném engedni a sárkányt. - viccelődtem, mire felnevetett és bólintott.
- Rendben, pár perc múlva visszajövök, hogy befejezzem a takarítást. - mondta vidáman, majd kisétált az ajtón.
Mielőtt kiért, mégegyszer visszafordult és rámmosolygott.
- Nézd mire nem képes egy kis kedvesség. - kacsintott, majd becsukta az ajtót egyedül hagyva, hogy elvégezzem azt, amit már rég elszerettem volna.
Sóhajtottam, letoltam a nadrágomat és az alsónadrágom a térdemig, aztán kiengedtem a benntartott dolgot, egy megkönnyebült sóhajtás hagyta el a szám. Felhúztam a nadrágom és a csaphoz sétáltam, hogy kezet mossak.
A tükörképemet néztem a tükörben és összevontam a szemöldököm, teljesen zűrzavarosnak találtam azt képet, ami a tükörből visszanézett rám. Az arcom olyan piros volt, mintha kigyulladt volna, rózsaszín helyettesítette a megszokott sápadt felületet. Azt is észrevettem, hogy a szemem zöldebb a szokásosnál, nem olyan sötét és piros volt mint általában. A szám sarka felfelé húzódott apró mosolyra kényszerítve az egész ajkam, rég nem mosolygtam már.
A gödröcskéim újra észrevehetőek voltak, amiket már rég nem láttam azok után, amiken keresztül mentem. " Nézd mire nem képes egy kis kedvesség."
Aria szavai jutottak eszembe, mikor a kezemet szárítottam. Mi a fenét jelent ez? Beismerem a hangulatom is jobb lett, azután a furcsa párbeszéd után Aria-val. Ó, nem tudom.
- LÉGY ILLEDELMES! - Aria hangja egyre erősebb lett, míg ő maga be nem jött az ajtón, az egyik kezével a szemét takarta el, a másikban a windexet tartotta. - Igen, illedelmes vagyok.
Kuncogtam, majd elvettem a kezét a szeméről és megkönnyebülten sóhajtottam.
- Ó, jó.
- Jobban örültél volna, ha nem...
- Ó Harold, mondj olyat, amit még nem tudok. - kuncogott, erre én kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Tehát szeretted volna? - kérdeztem komolyan, felsóhajtott.
- Humor Harold! - kuncogott és kezével a levegőbe rajzolt valamit.
Nevettem és a fejemet ráztam. Ekkor jutott eszembe, hogy már egy jó ideje itt vagyok és ez a fiúknak gyanússá vált.
- Hát most jobb ha megyek. Szia Aria! - köszöntem el, közben elindultam az ajtó felé. Meglepetésemre Aria odarohant hozzám és megölelt, a kezeit a derekam köré kulcsolta, a fejét a mellkasomon pihentette. Meglepett a viselkedése, mert már rég nem ölelt meg így senki, még a fiúk és a családom sem, nagyon- nagyon rég óta.
Ez egy új helyzet volt számomra, amit eddig csak homályosan ismertem.
- Legyen jó napod, Harry! - éreztem, ahogy elmosolyodik, mielőtt eltolt volna magától.
Egy pillanatnyi révület után bólintottam és tündérien vigyorogtam, miközben kisétáltam az ajtón, még integettem is neki, mint egy hülye fickó, amíg be nem csukódott az ajtó.
Magamban mosolyogtam a fiúk felé közeledve, és mikor megláttak, mind felálltak a helyükről.
- Mehetünk? - kérdeztem őket, akik furcsán néztek rám, de végül bólintottak.
- Igen, haza kell mennünk és pihennünk kicsit, mert holnap interjúra és dedikálásra kell mennünk a koncert előtt. - magyarázta Liam, mi pedig csak egyetértően bólintottunk. Legszívesebben ma este leittam volna magam, mivel azt hittem, hogy holnap szabad napunk lesz, de őszintén szólva nem bánom, hogy nem ez történt. Gondolom.
- Cool. Menjünk. Rohadt fáradt vagyok. - mondtam, majd elsőként indultam ki a Nando's-ból, a fiúk szó nélkül követtek. Visszaértünk a főútra, ahol Paul várt ránk.
- Csak szerintem vagy tényleg nyugodt vagy? Olyan boldog-féle és nem olyan lesz@rom magasról az egész nyüves életet- típusú. - jegyezte meg Zayn, mire én csak egy vállvonással tovább sétáltam.
- Mi történt a mosdóban? - kuncogott Louis, erre én szúrós tekintettel néztem rá.
- Semmi csak Aria-val beszélgettünk, ez minden. - mondtam, Niall szeme kitágult.
- MI?! Harry, te kényszerítetted, hogy menjen veled oda, mert ha igen, akkor én eszküszöm, hogy...
- Nem Niall! Nem kényszerítettem. Ő volt beosztva a takarításra vagy nyilvánvalóan a férfi mosdót kellet megcsinálnia. - a szemeimet forgattam, mert számítottam rá, hogy Niall féltékeny lesz és megsértődik. - Amúgy meg miért érdekel? Kedveled őt? - gúnyolodtam, nyelt egy nagyot és megrázta a fejét.
- Nem. Csak nem szeretem, amikor úgy bánnak a lányokkal, mint a szeméttel. - vágott vissza, ránéztem és elvigyorodtam.
- Tehát kedveled.
- És akkor mi van ha igen? Mit fogsz csinálni? - válaszolta Niall magabiztosan.
- Természetesen elmondom neki. És azt is, hogy mekkora idióta vagy és mennyire megértőnek és türelmesnek kéne lennie, ha veled szeretne lenni. - vágtam vissza védekezően, felfordult a gyomrom arra a gondolatra, hogy ezek ketten nyalják-falják egymást.
Niall arcán sértettség, de egyben hit látszott, mikor elviharzott mellettem az úton.
- Ez övön aluli volt Harry. - rázta a fejét Louis, aki Niall után futott.
Liam felsóhajtott és követte a másik kettőt. Zayn felé fordultam, vártam, hogy ő mikor hagy itt, de nem tette. Ez szkeptikussá tett.
- Te nem az a Harry Styles vagy, akivel a táborban találkoztam. Te csak egy démoni szellem vagy az ő testében. - nézett rám Zayn, látszott, hogy egyáltalán nem szánta viccnek. A szemében mély csalódottságot véltem felfedezni.
Mikor Zayn elsétált mellettem a szavai szíven ütöttek.
